Életem egyik legrosszabb nyaralásán vagyok túl. Nem gondoltam volna, hogy ez valaha be fog következni, de a nyaralás alatt megrövidítettek, nem is kicsit. Nem zsebtolvajról volt szó, annál sokkal abszurdabb a sztori: a motoros csizmám tűnt el a szállásról. De inkább kezdem az elején.

Tavasz óta megvan a motoros jogsim és hozzá a motorom. Járok is vele rendszeresen, eleinte rövidebb távokat mentem, de mire belejöttem, nyáron kitaláltam, hogy menjünk el egy motoros túrára. Néhány barátom támogatta is az ötletet, végül négyen gyűltünk össze az egy hetes útra. Mivel én még nem vagyok olyan tapasztalt motoros, gondoltam, megkérdezem Ákost, a barátomat, milyen felszerelésre van mindenképp szükség. Ő átnézte a cuccaim, és mondta, hogy egy motoros csizma mindenképp hiányzik, a városi közlekedésben nem érzem, de higgyem el, hogy egy nagy túrára elengedhetetlen tartozék. Így hát felkerekedtem, hogy felkutassam az első motoros csizmámat. A lakásomtól nem messze van egy motoros bolt, oda akartam benézni, mert a kirakatból úgy tűnt, hogy elég nagy a választék.

Meg is találtam a csizmát, amit kerestem, szükséges ruhadarab, már nem sokáig húznám ki nélküle. Szóval megvettem, és alig vártam, hogy kipróbáljam.

Aztán, mikor megtettem, eljutottam vele a vidéki panzióig, ahol megszálltunk. Ez volt velem az egyetlen útja. Mikor megérkeztünk a szállásra, nem tűnt úgy, hogy probléma lesz. Mindenki kedves volt és barátságos. A többi emberen sem látszott, hogy féltené valamijét, vagy szorongana, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben. A recepciós kedves volt, programokat javasolt a környéken, és úgy általában úgy tűnt, hogy minden jól megy.

Én az érkezéskor, mikor cipőt váltottam (a csizma egyébként nagyon kényelmes volt, csak kicsit meleg), gondoltam, kint hagyom kicsit a motoros csizmám, hadd szellőzzön a friss levegőn, az ajtó előtt. Persze, amilyen szétszórt vagyok, kint hagytam éjszakára is. Reggel aztán eszembe jutott, mikor készülődtünk, hogy kint van a csizma, attól féltem, hátha bekuckózott valamilyen állat a jó melegbe. Gyorsan kiszaladtam érte, hogy behozzam, és megnézzem, mi a helyzet. De mikor kimentem, csak a hűlt helyét találtam. Először azt hittem, rosszul emlékszem, máshova tettem le. De amikor körülnéztem mindenhol, elkezdtem rosszat sejteni.

Bekiabáltam Ákosnak, hogy nekem kell pár perc, és elszaladtam a recepcióra, hogy jelentsem a dolgot. Továbbra is nagyon előzékenyen bántak velem, kérdezték, hogy mi a baj. Elmondtam, hogy nem találom a motoros csizmám, amit még este a bejárat előtt hagytam. Titokban bíztam benne, hogy csak valamelyik takarító vitte el kitisztítani, bár annyira nem volt elit a hely. Sajnos az utolsó reményfoszlányom is szertefoszlott, mikor a recepciós tájékoztatott, hogy nincs cipőtisztító szolgáltatásuk. Kérdeztem, hogy gyakran fordulnak-e elő lopások. Ő azt mondta, hogy igyekeznek kiküszöbölni, amennyit csak tudnak, de a kockázat sosem redukálható nullára, mert ugyebár a vendégek… Kezdtem kijönni a sodromból. Igazából nem érdekelt, hogy ki vette el, az a lényeg, hogy nincs ott, ahol hagytam, és ez nem normális. A türelmetlenkedésemre aztán azt mondta a recepciós, hogy megtesz mindent, amit tud, de igazából nem valószínű, hogy föl tudja deríteni a rejtélyt. Nehezítette a dolgát, hogy éjjel történt az incidens, nincs tanú rá, így nem indult semmilyen pletyka, amin el lehetne indulni. Hirtelen rádöbbentem, hogy egy ártatlan emberre kezdem zúdítani minden haragomat és keserűségemet, így gyorsan leállítottam magam, és elköszöntem, csak annyit kértem, hogy ha megtud valamit, akkor mindenképp értesítsen. Még a telefonszámomat is megadtam neki.

Bosszúsan kullogtam vissza a szobánkba, és elmeséltem Ákosnak meg a többieknek, hogy mi történt. Ők is jól felhúzták magukat, úgyhogy együtt idegeskedtünk egy darabig. Aztán elindultunk a napi programunkra.

A csizma persze nem lett meg később sem. Nem balhéztam igazán, mert tudtam, hogy az én hibám is, a szétszórtságom miatt maradt kint éjszakára. Szóval lenyomtam utcai cipőben a távokat, nem volt a legkényelmesebb, de azért sikerült.

A nyaralás ennek ellenére jól sikerült. Sokat nevettünk, persze azért, ha néha eszembe jutott a csúfos első éjszaka, akkor fölment bennem a pumpa, de a továbbiakban nem volt semmi gond.

A hazatérésünk utáni napon pedig Ákos meglepett egy ugyanolyan motoros csizmával, mint amilyet a nyaralás alatt elvesztettem. Hiába, mázlista vagyok, ez a jótét lélek engem szeret…