Múlt tavasszal, a barátommal a kedvenc szálláshelyünkre, egy kis vidéki panzióba mentünk a hosszú hétvégére. Az én autómmal mentünk, de ő vezetett, mert én nem szeretek, igazából csak akkor vezetek, ha muszáj. Ha hosszú útra megyünk, akkor rendszeresen megkérek valakit, hogy vezesse a kocsimat, legyen a sofőr. Szóval Petivel a kedvenc panziónkba tartottunk, amikor szóba került a téma, hogy az autógumikat ki kéne cserélni nyári gumikra. Persze Peti hozta föl. Azt mondta, ilyenkor már csak fölöslegesen koptatom a régit. Mondtam neki, hogy én világ életemben április közepén szereltettem fel a nyári gumikat, és addig még hátra van két hét. Ő persze nem hagyta annyiban a dolgot, és elkezdett vitatkozni, amit én elég nehezen viselek.

Mit mondjak, jól összekaptunk ezen, mire a panzióba értünk, már vagy fél órája makacs csend honolt az autóban. Nem volt túl kellemes utazás.

A szobában aztán folytattuk a vitatkozást, odáig fajult, hogy Peti kikeresett a telefonján egy honlapot, és azt kiabálta, hogy válasszam ki a nyári autógumikat most azonnal. Az események ezen a ponton már annyira komikus fordulatot vettek, hogy mi is észrevettük. Peti égnek álló hajjal üldöz a telefonjával, és azt üvölti, hogy: „válassz egy gumit!”, én meg menekülök előle keresztül-kasul a szobában. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

Szerencsére az oldott hangulat a hétvége további részében is megmaradt, többé nem vitatkoztunk a témán. Én is lenyugodtam, és rávettem magam, hogy megnézzem a honlapot. Tényleg nyári autógumik végtelen sora szerepelt a honlapon. A választék annyira nagy volt, hogy végül úgy döntöttem, kikérem Peti véleményét. Amikor feltettem a kérdést, hogy melyik gumit javasolja a kocsimra, persze rögtön lecsapott a lehetőségre, és elkezdett szívatni azzal, hogy persze most már fontos a véleménye. Nem akartam újra összekapni, úgyhogy nem ugrottam rá a témára.

Mikor hazaértünk a végül csodásra sikerült rövid nyaralásból, Petivel közösen meg is rendeltük nekem az új nyári autógumikat.

Idén pedig úgy döntöttünk, e tavalyi program emlékére megismételjük a látogatást a kedvenc panziónkba.

Remélem most az úton sem fogunk veszekedni, és a többi minimum olyan jó lesz, mint tavaly.