A sors ujja bárhol, bármikor ránk mutathat, ez már sokszor bebizonyosodott. És nem csak általam, számtalan olyan történetet hallani, hogy szinte egy égi szikra hatására ugrott be valakinek a nagy megoldás, vagy a legszükségesebb pillanatban jött a segítség. Nekem például egy szálloda bárjában üldögélve jött a nagy találat, amikor is nem a saját bajomra, hanem a legjobb barátoméra sikerült megoldást találni. Legalább is n akkor azt hittem. Nem gondoltam volna, hogy az apján már az alkoholizmus végső stádium tünetei mutatkoznak, csak annyit árult el nekem, hogy sajnos iszik, mint a gödény. Éppen ezért örültem meg annyira, amikor megtaláltam annak az addiktológiai intézetnek a weboldalát, amit utána el is küldtem neki, reménykedve abban, hogy még nem késő a segítség.

Korábban beszéltünk már a dologról, és azért ütött szíven a dolog különösen, mert gyerekkoromból én is ismertem az apukáját. Akkor még annyira nem volt számomra nyilvánvaló, hogy alkoholista, nekem csak egy furcsa beszédű, vicces kedvű embernek tűnt, aki valamiért folyton bort iszik. Persze egy gyereket még nem az ilyesmi érdekel. Csakhogy a probléma az idő múlásával nem oldódott meg, sőt, egyre rosszabb lett. Mint az a későbbiekben kiderült, már az alkoholizmus végső stádium tünetei mutatkoznak rajta, ahonnan már csak ritkán van visszaút. De amikor megtaláltam ezt az addiktológiai központot, akkor még a gyerekkori kép élt a fejemben. Éppen üzleti úton voltam, és este a szálloda bárjában iszogattam, a netet böngészve. Egy fórumon ajánlotta valaki ezt a klinikát, gondoltam én is megnézem magamnak.

Rendesen elcsodálkoztam, amikor megláttam, mit is ajánlanak. Ez egy olyan intézmény, aminek az üzemeltetői maguk is gyógyult alkoholisták, így első kézből tapasztalhatták meg, micsoda gyötrelmekkel járhat a függőbetegség és annak a leküzdése. Emellett egy igen neves addiktológus orvos, egy pszichológus és számos felépülő egykori alkoholista is aktívan részt vesz a munkában, hogy meg tudják menteni a hozzájuk fordulókat. Ráadásul a hagyományos, hosszadalmas elvonókúra helyett itt mindössze egyetlen hónapig tart az aktív kezelés, ha nem számítjuk az utógondozást. De a tőlük kikerülőkre is nagyon figyelnek, nehogy valaki esetleg visszacsússzon a lejtőn, ha már eddig sikerült felkapaszkodnia. Ilyen szimpatikus hozzáállást rég láttam!

El is küldtem gyorsan a barátomnak, és felajánlottam, hogy ha arról van szó, akár anyagilag is besegítek neki a dologban, mert tudom, hogy az ilyesmi nem olcsó. Meg is köszönte szépen a dolgot, és csak később tudtam meg, hogy a konzultáció során megállapították: az édesapja már az alkoholizmus végső stádiumában van. Próbálkozhatnak, de kétes a végeredmény. Jeleztem a barátomnak, hogy az ajánlatom továbbra is áll, bármi legyen is a végkifejlet, de pozitív, egyértelmű választ nem kaptam. Nagyon remélem, hogy azért még hallok a dologról, talán csak a büszkesége nem engedi, hogy segítsek rajta. De ha emiatt lemondott az apjáról, akkor azt hiszem, súlyos károkat fog szenvedni a kapcsolatunk.