Minden évben szervezünk egy őszi utazást a barátainkkal. A legutóbbi nagyon jól sikerült. Egyebek mellett sikerült kifognunk egy kellemes szálláshelyet, ahonnan csillagtúra jelleggel jártuk be a környéket.

A kis panzióban családias hangulat uralkodott, a nagy szezon már lement, rajtunk kívül két szobában két-két vendég volt. A szobák tiszták és barátságosak voltak, a kandallókban már ropogott a tűz. A szállásadónk, Margit pedig ontotta a tanácsokat, a környékbeli látnivalókkal, túraútvonalakkal kapcsolatban. Végül napi 10-20 kilométeres túrákat terveztünk be a hétre, két pihenőnappal.

Persze nem úsztuk meg az esőt, rögtön az első túránk alkalmával lecsapott ránk egy kisebb vihar, amire nem voltunk felkészülve, így jól eláztatott minket. Ahogy visszaértünk a panzióba, nagy teázást csaptunk, hogy felmelegítsük kihűlt testünk. Másnap reggelre csak én keltem köhögéssel, és bedugult orral. Ki is hagytam az aznapi túrát, helyette megkerestem Margitot, és megkérdeztem, hol van a legközelebb patika. Féltem, hogy nem szakad föl a köhögésem, szerettem volna valamilyen gyógyszert beszerezni, ami hat a légutakra. Sajnos a legközelebbi is több kilométeres távolságban volt, a többiek pedig elvitték az autókat. Margit azt mondta, aznap nem ér rá, de hozott nekem az otthonából egy csomag ACC 200 granulátumot, hogy addig se maradjak gyógyszer nélkül. Nagyon kedves, ebből is látszik, hogy vidéken mennyire közvetlenek az emberek. Miután megkaptam, rögtön be is vettem egyet.

Amíg a többiek vissza nem értek, csak pihengettem és olvasgattam. Nagyon jó napjuk volt, élményekkel voltak teli, én meg csak sárgultam az irigységtől. Persze, szinte törvényszerű, hogy ha eljövünk nyaralni, a második napra lebetegszem…

Látták rajtam a barátaim, hogy nem érint jól, hogy ki kellett hagynom a napot, ezért átvariálták a programot: másnapra tették az egyik pihenőnapot, s abban bíztak, hogy még egy nap alatt meggyógyulok, és utána tudom folytatni velük a kirándulást. Szerencsésnek éreztem magam, amiért ilyen jó fej emberek vesznek körül.

Egyébként a nap végére sokkal jobban éreztem magam, és a köhögésem elkezdett felszakadni, de a biztonság kedvéért megittam még egy ACC-t este. Másnap mérföldekkel jobban éreztem magam. Aznap még megittam a maximális adagot: három granulátumot. Délután elkocsikáztam a többiekkel a szomszédos faluba: még Margit ajánlotta, hogy nézzük meg a templomot és a közösségi házat, mert nagyon szépek. És akkor már útba ejtettük a gyógyszertárat is, ahol vettem Margitnak egy csomag ACC 200 granulátumot, hogy vissza tudja pótolni a házi készletébe. Persze úgy kellett rátukmálni, mikor visszaértünk, nem akarta elfogadni, csak nagy nehézségek árán sikerült rávenni, hogy tartsa meg.

Este azért kicsit izgultam, hogy érzem majd magam másnap. 15 kilométert nem akartam volna köhögve-hörögve legyalogolni, miközben a többiek után loholok. Szerencsére reggel majd’ kicsattantam, úgy keltem. Azért a reggeli mellé még elfogyott egy ACC 200, utána felkerekedtünk. Csodás időnk volt egész nap, tiszta, de hideg. Vittünk termoszban teát, hogy legyen, ami felmelegít útközben.

A hét további napjai már minden nehézség nélkül teltek, és bebizonyosodott, hogy teljesen meggyógyultam: a köhögésem elmúlt, és minden túrán aktívan részt vettem.

Azt hiszem, az egyik legkellemesebb belföldi utazásunk volt az idei, és megígértük Margitnak is, magunknak is, hogy hamarosan visszatérünk.