Sokfelé jártam már, s az a helyzet, hogy eddigi hű társamtól, kicsi, virágmintás gurulós bőröndömtől el kellett búcsúzzak a legutóbbi kiruccanásomat megelőzően. Az a helyzet, hogy már eddig is csodával határos módon tudtam csak a kerekein tartani, ráadásul a fogantyúját is fél kiló szigetelőszalaggal tartottam a helyét. Viszont a barátnőm kijelentette, soha többet nem mutatkozik velem és a virágos bőröndömmel nyilvános helyen, szóval ha a továbbiakban igényt tartok a társaságára, akkor szakítok sokat megélt kis élettársammal.

Nehezen, de igazat adtam neki, valóban egy folyamatos küzdés volt ezzel a bőrönddel utazni. Ahogy anyám is mindig mondta, mikor meglátta: – Na, hát ez sem egy Roncato bőrönd! Mindig azt kérdezgettem, miért pont ezzel jön, s ő ilyenkor azt felelte, ha igazán adnék a fontos dolgokra, mint például egy utazás során az értékeim biztonsága, akkor tudnám, miről beszél.

Nos, több sem kellett most, hogy úgy határoztam elég volt a kis margarétás szerencsétlenségből. Letelepedtem a tabletem elé, s megnéztem magamnak, mi is az a Roncato bőrönd. Nos, néhány perc után megértettem, miért is ezzel példálózott az én drága anyukám, aki mindig olyan jól értesült mindennel kapcsolatban. Komolyan mondom, nem is értem, honnan szed ilyen infókat. Mindenhez, de tényleg mindenhez hozzá tud szólni!

A Roncato bőrönd – mint kiderült számomra – azért is különleges, mert egyáltalán nem nehéz, tehát még az én satnya karjaim is képesek eljuttatni A-ból B-be, ugyanakkor a könnyűsége ellenére nagyon strapabíró. A múltkor – természetesen anyunak köszönhetően, aki nem csak tájékozott, de a közösségi oldalán mindent megoszt, ami elé kerül, de komolyan, mindent – láttam egy videót, ahol reptéri rakodómunkások úgy dobálják a táskákat, mintha párnacsatáznának. Azóta kifejezetten próbálom elkerülni, hogy feladott poggyásszal utazzak, de az is igaz, hogy sokkal kényelmesebb, illetve néha jól jön, ha az ember több csomagot is visz magával. A Roncato bőrönd lényegében törhetetlen egy speciális technológiának köszönhetően, így nem kell attól félnem, hogy kárt tesznek a holmimban.

Mivel szeretem a feltűnő darabokat, reméltem, hogy találok egy élénkebb színű bőröndöt, s szerencsém is volt, hiszen egy rózsaszínű is akadt készleten. Nem is kellett több, megrendeltem, majd néhány percben elbúcsúztam a kis virágos veterántól, s élve az épp aktuális lomtalanítás adta lehetőséggel, megszabadultam tőle. Mindennél többet elárul az állapotáról, hogy senki nem vitte el a guberálók közül…

Vártam, hogy megérkezzen az új szerzemény, s egy nap csöngetett is vele egy nagyon szimpatikus futár. Igaz, alapnak kellene lennie, de olyan kevés alkalommal találkozom mostanában kedves emberekkel, hogy szó szerint bearanyozza a napomat, ha a sors elém sodor egyet. Nagyon kedves volt, s azt mondta, mikor látta, mit is rendeltem, hogy nagyon jó választás.

Mikor kicsomagoltam, magam is azon a véleményen voltam, hogy ezúttal sikerült olyan boltot csinálnom, amire még „jóanyám” is büszke lenne. Minden irányból megvizsgáltam a bőröndöt, s semmilyen kifogásolnivalót nem találtam benne. A kézi fogója észrevétlenül simult a bőröndbe, a kerekek csodálatosan lazán mozogtak, nem kellett mindenféle manővereket végrehajtanom, ha irányt akartam változtatni.

Volt benne egy pántos rögzítő is, amivel csodásan le tudtam szorítani a ruháimat, erre egyébként nagy szükségem volt, mivel hajlamos vagyok túlgondolni ezt a részét a pakolásnak.

Mikor megjelentem a repülőtéren, a barátnőm kissé teátrálisan hajlongani kezdett, ezzel mutatva ki afelett érzett örömét, hogy végre egy vállalható bőrönddel jelentem meg a színen. Azt mondta, sose gondolta volna, hogy egyszer felnövök, de szemmel láthatóan rosszul ítélte meg a helyzetet, szóval ezúton is elnézést kért.

A beszállás előtt érzékeny búcsút vettem szépséges új bőröndömtől, majd útra keltünk Rómába. A szállásfoglalást szokás szerint az útitársam intézte, azt hittem, nem tud mellényúlni – nos, kiderült, még ő is képes a tévedésre. Az interneten négycsillagosnak hazudott, valószínűleg egészen máshol készült képekkel promózott borzalomban összesen két éjszakát bírtunk ki, komolyan mondom, a bőröndöm többet ért, mint az egész kóceráj együttvéve. A kontinentális reggeli során felszolgált kenyér száraz volt, a felvágott büdös, a fürdőszobát inkább nem is részletezném, mert poszttraumás stressz hatása alatt vagyok azóta is. Annyi bizonyos, hogy az utazást igyekszem majd gyorsan elfelejteni, de legalább beszereztem egy minőségi bőröndöt. Mindenben van valami jó.