Akik ismernek, gyakran mondják rám, hogy szétszórt és kicsit szerencsétlen vagyok. Mindig rám olvassák, hogy olyan vagyok, mintha mindig máshol járnék agyban, mintha a föld felett lebegnék.

Azt hiszem, igazuk van, mert elég szerencsétlen és béna tudok lenni olykor-olykor. Villanyoszlop, ajtófélfa vagy csak egy sima fal, bármikor gond nélkül nekimegyek ezeknek. Rendszeresen hagyom el különböző dolgaimat, felejtek cuccokat itt-ott. Anno a suliban szinte kéthavonta volt új tolltartóm, mert valahogy mindig sikerült elhagynom őket. Olyan is volt, hogy egy nagy bevásárlóközpontban, amíg anyukám vásárolt, én leültem a könyv osztályra olvasgatni. Az újonnan kapott telefonom viszont nyomta a lábam, így kivettem a zsebemből, és leraktam magam mellé. Aztán amikor anya végzett, én felálltam, és mentem vele a kasszához, a telefonomat meg ott hagytam a polc alján. Mire észrevettük és visszamentünk érte természetesen már lába kélt.

Tehát mondhatni, hogy iszonyú peches vagyok. Vagy ha nem akarom magamról hárítani a felelősséget, akkor mondhatom, hogy bizony elég szétszórt vagyok. Én próbálok erre odafigyelni, de sajnos nem mindig megy.

Az alább következő sztori is ezt erősíti meg, de ez a történet szerencsére jó véget ért.

Történt egyszer, hogy a párommal kitaláltuk, hogy elmegyünk, és a hosszú hétvégét Hajdúszoboszlón töltjük. Mivel tömegközlekedéssel nem akartunk menni, autónk meg nincs, ezért motorral mentünk. Ez nem is baj, imádunk motorozni. Vagyis úgy motorozni, hogy a párom vezet, én meg mögötte kapaszkodom beléje. A fent elmeséltek alapján szerintem érthető, miért ódzkodom a vezetéstől.

Azonban ez nem azt jelenti, hogy potyautasként nincs szükségem megfelelő felszerelésre. Mivel már régóta együtt vagyunk a párommal, ezért nekem is van motoros felszerelésem, mert szinte mindenhova azzal megyünk. Erre a kiruccanásra is ugye motorral terveztünk menni. Azonban annyi bökkenő volt, hogy anyukámnál volt a motoros kabátom. Így egyik nap vonatra pattantam, és elmentem érte. El is hoztam a cuccot. Azonban hazafele menet elaludtam a vonaton, és majdnem nem szálltam le időben. Szerencsére, amikor bemondták a megálló nevét, felébredtem és gyorsan leugrottam a vonatról. Igen ám, de a cuccomat fent felejtettem a vonaton. Már otthon voltam, amikor feltűnt, hogy nincs nálam a kabát, amiért mentem anyához. Hát, el tudjátok képzelni, hogy mekkora volt a fejem és mennyire ideges voltam. Telefonáltam a MÁV-nak, de nem találták meg a kabátot azon a vonaton, valószínűleg valakinek megtetszett és elvitte.

Nagyon mérges voltam magamra. De nem volt idő bosszankodni, mert a nyakunkon volt a kirándulás, és én ott álltam kabát nélkül. Nem volt kérdés, hogy veszek egy újat, mert nem tudtam kitől kölcsön kérni egyet az út idejére, plusz már amúgy is gondolkodtam rajta, hogy be kéne szerezni egy újat, mert a régi már elég feslett volt.

Így hát elkezdtem keresgélni a neten, hogy minél előbb találjak magamnak egy új dzsekit. Az előzőt amúgy nem is szerettem annyira, mert eléggé úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya, nem volt nőies egyáltalán, de még kényelmes sem.

Direkt úgy kerestem a neten, hogy nőies darabokat adjon ki. Az egyik oldal, amit ezzel kapcsolatban találtam, a Sixgear oldala volt. Körülnéztem a honlapon, első pillantásra szimpatikus lett. Könnyen átlátható oldal, hatalmas választékkal. A cégről is írnak pár szót, onnan tudtam meg, hogy ez egy magyar vállalkozás, ők tervezik és készítik a ruhákat. Ráadásul arra is van lehetőség, hogy a vásárlók megírják nekik a tanácsaikat, ötleteiket, hogy hogyan lehetne tökéletesíteni a kollekciójukat. Ez nekem nagyon rokonszenves hozzáállás a részükről.

De a legjobb, hogy óriási a választékuk, mindenki megtalálhatja a neki legjobban tetsző dolgot. Nagyon sokféle stílusú, de kifejezetten nőies szabású kabátok vannak, aminek nagyon örültem. Én végül egy fekete-fehér és rózsaszín kabátot választottam, amit amúgy simán hordanék a hétköznapokon is, ha nem lenne benne az a rengeteg biztonsági bélés és merevítő.

Szerencsére még időben megérkezett a rendelésem, így Hajdúszoboszlóra menet már az új dzsekimben feszíthettem a motoron a párom mögött.